A megtörhetetlen „Miss Lovely”. A hölgy, aki már akkor harcolt a szcientológia ellen, amikor még senki nem mert.

„Nem fogod elhinni, de írhatsz olyat, amit néhány csoport nem engedélyez és ezután az életed negyede romba dől. Tudom, mert velem ez megtörtént” – Paulette Cooper

Paulette Cooper soha nem volt szcientológus. Egy fiatal újságíró lány volt, aki belenézett a szcientológia témájába a tanulmányai miatt, hogy megértse, miről is van szó. Az egész 1970 körül kezdődött.

Ez az a különleges történet, amely úgy hiszem, nem maradhat ki a blogomból. Valószínűleg sokan lesznek olyanok, akik életükben először olvassák ezt a fordulatos, egyben úgy gondolom, nagyon is inspiráló történetet, mely egy mostanra már híressé vált lányról szól, akinek az élete a szcientológiával évtizedeket ível át és egy kemény harcot és női jellemet ismerhetsz meg belőle. A még csak néhány napja megjelent könyvből - amely Paulette életét dolgozza fel, - szeretnék nektek most egy kis ízelítőt és inspirációt adni.

Manapság azt mondani a szcientológiáról, hogy egy hátborzongató és dilis egyház, semmi újdonságot nem okozna szinte senkinek. Már elég unalmas is ezt leírni milliomodjára, vagy olvasni nap, mint nap, a világ valamelyik pontján. Ezt manapság szinte mindenki jól tudja és senki nem hatódik már meg ettől. Nem volt ez mindíg így.

Magyarosan fogalmazva, azt az alcímet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek, hogy "a szcientológia egy fiatal és nagyon merész lányban az emberére talált".

L. Ron Hubbard 1955-től kezdte el komolyabban szidalmazni a pszichiátriát és a pszichológiát, nagyon lenézően és gyűlölettel nyilatkozott róluk 15 éven át elég sok előadásában, miután úgy érezte, hogy ez a két korosodó és labilis tudományág nem igazán vesz róla tudomást, továbbá nem veszi figyelembe az ő fantasztikus újításait, felfedezéseit az emberi elme és lélek témájában. Hubbard ekkor kezdte el játszani a sértett kisfiú szerepét a földi tudományokkal szemben. Innentől az író, vallásalapító gonosz, emberiség ellenes tevékenységnek írta le folyamatosan a pszichiátriát és a pszichológiát is és azt hangoztatta - miközben a pszichológia tudomást sem vett róla –, hogy e két tudomány a szcientológia és az emberiség legfőbb ellensége és a Földön minden bűnözés mögött ők állnak. Mígnem, 15 év sorozatos szapulás után Hubbard végre „behúzta magának a dolgot” (szcientológus nyelven fogalmazva) és 15 év hubbardi válogatott gyűlölködés után, feltűnt egy fiatal lány, akit Paulette Cooper-nek hívnak.

Paulette-nek valószínűleg elég nagy szerepe van abban, hogy manapság elértünk oda, hogy a világon az emberek annyira borzongatónak tartják a szcientológiát – nagyon is jó okkal –, mint amilyennek Hubbard lefestette annak idején a pszichológiát és a pszichiátriát. Lehet, hogy vicces, de kissé gyerekesen fogalmazva, mintha a fagyi keményen visszanyalt volna mára a sci-fi írónak és a szcientológia zavaros áltudományának (vagy nevezzük vallásnak, vagy bárminek, ami adómentes…).

Az 1960-as évek végére, 70-es évek elejére nyúlik vissza ez a történet. A szcientológiáról akkoriban a legtöbben csak annyit tudtak, hogy egy fura mentális önsegítő szervezet. Bár keringett néhány nehezen befogadható történet már akkoriban is a szcientológiáról, valószínűleg el tudod képzelni, hogy 1970-ben még messze nem volt annyira gyors és nyílt a kommunikáció a világ piszkos dolgairól, mint most a 2010-es években. Nagyon sok fiatal volt akkoriban is szcientológus - sokkal több, mint most, ha őszinték akarunk lenni. Akkoriban még tényleg volt valamennyi szociális értéke talán a szcientológiának, mivel összegyűjtötte a szervezett társadalomból kissé kihulló fiatalokat. Ahogy Magyarországon a 90-es évek vége felé, volt valami „cool” dolog benne, ami mára nem csak hogy kiveszett, de ha ma összeállítanánk egy listát a világ „leg-nemkúlabb” dolgairól, akkor a szcientológia könnyen pályázhatna a top 3 helyezésért. Persze 1970-ben csak azért fordulhatott elő, hogy a szcientológia "túl jónak tűnhetett” sokak számára, mert a szcientológia szervezet a bevételeiből hatalmas mennyiségű pénzt és erőt fordított már akkor is arra, hogy a médiában ne jussanak túl messzire a velük kapcsolatos negatív hírek, amit akkoriban sokkal könnyebb volt elérni, mint most. A szektán belül pedig Hubbard iránylevélben tiltotta meg a rossz hírek továbbadását a szekta tagok között. Ez akkor is bűnnek számított, mint ahogy ma, 2015-ben is bűnnek számít a szektán belül. De ez minden szektában így van. Részben a belső kommunikáció kontrollálása tesz egy szektát szektává, mivel ez elkülöníti az ilyen csoportokat a társadalomtól. Az erősen kontrollált, manipulált és cenzúrázott belső kommunikáció teljesen képes eltávolítani bármilyen szervezetet és csoportot a valóságtól és a való világtól. Ami egyébként manapság ki is végzi az ilyen csoportokat bizonyos időn belül, mivel ez a fajta működés nem igazán a „túlélés” felé visz ezen a világon.

Paulette még a történet kezdetén

Az 1970-es évek elején járunk. Paulette Cooper egy fiatal lány, kezdő szabadúszó újságíró volt, aki éppen akkor kezdte építeni pályafutását. Ismered ezt a karaktert a médiában. Nyílt, kíváncsi és általában megkérdőjelez és megkérdez mindent, ami érdekes lehet egy dologgal kapcsolatban. Mi rossz van abban, ha valaki meg akar érteni dolgokat kicsit mélyebben, és amit talál, azt esetleg megosztja másokkal? Ha nem is mindig ártatlan dolog ez, a legtöbbször nem is életveszélyes. (A szcientológia és Hubbard irányelvei által a szektatagokba beültetett rögeszme az, hogy a média és az abban dolgozó emberek velejéig romlottak, rosszak és gonoszak. Ez már 1970-ben is így volt a szcientológia tanítások szerint. Ezt diktátor típusú politikusok is így gondolják természetesen. Általában létrehozzák a saját médiabirodalmukat. Találd ki, hogy mit vett most 2015-ben a szcientológia egyház? Igen, egy új hatalmas médiaközpontot Los Angelesben.)

Újságírói pályafutása előtt Paulette pszichológiából diplomázott és vallás-elemzést hallgatott a Harvardon nyári tanulmányként. Kutatásai közben talált rá az L. Ron Hubbard által alapított fél-vallásos, mentális-egészség csoportra, melyet akkoriban ő bámulatosnak és rémisztőnek talált egyben. "A történet szinte könyörgött azért, hogy valaki megírja" -, nyilatkozta 30 évvel később Paulette. Így kezdte el akkor megírni a könyvét a témában.

Akkoriban a szcientológia még messze nem volt egyház. Semmilyen ilyesmi státusza, elismertsége nem volt sehol a világon, mint ahogy Amerikában sem. A szcientológusok és a szcientológia szervezet nagyon szépnek festette le önmagát már akkoriban is. A külvilág elől elhallgatva mindennemű negatív dolgot vagy eredményt működésükről.

Ahogy a napok teltek, egyre több olyan ember került Paulette útjába, akinek az életét már akkor is tönkretette a szcientológia, az üzleteik, cégeik, családjaik mentek tönkre. Volt olyan, aki elmesélte neki, hogy halálosan megfenyegették őt szcientológusok. Volt, akinek a felesége rákbetegségben szenvedett és az orvosi kezelés helyett a pénzt a szcientológiának fizette be. Rengeteg olyan történet kezdett felbukkanni, amely nagyon felzaklató volt a témával kapcsolatban. Paulette eldöntötte, hogy még jobban belenéz ebbe a csoportba, mivel felismerte, hogy ez nem az, mint aminek mutatja magát és ezt a témát fel lehet dolgozni abból a szemszögből is, melyből annak idején még senki nem tette meg.

Akkoriban nem volt sok negatív média a szcientológia ellen és egy a szcientológiát negatívan illető könyv sem jelent még meg - pontosabban csak egy könyv volt a boltokban, ami részben említett enyhén negatív történeteket.

Végül Paulette megírta az „A Szcientológia botránya” című könyvet (The Scandal of Scientology) 1971-ben, amelyben összegyűjtötte azokat a visszásságokat és rémisztő dolgokat is, melyeket akkoriban még senki azelőtt.

Ebben az évben, miután egy rövidebb újságcikk megjelent Angliában (A Harper/Queen-ben) Paulette könyve alapján, hirtelen halálos fenyegetéseket kezdett el kapni, amiből kiderült számára, hogy könyve megjelent a szigetországban. Fiatal újságíróként a fenyegetések akkoriban elég furcsák voltak számára, mivel nem gondolta, hogy a szcientológia témájával egy ennyire komoly darázsfészekbe nyúlt. Attól fogva Paulette élete teljesen megváltozott.

Paulette a könyve megjelenése után már a következő feldolgozható témáját kereste volna, amikor emberek kezdték őt hívni, leveleket írtak neki. Volt szcientológusok, akik segítségért fordultak hozzá és elég megrázóan hangzó problémákkal keresték őt a szcientológiával kapcsolatosan, mivel nem volt túl sok ember, akihez fordulhattak volna akkoriban ilyen jellegű problémával. Volt olyan Los-Angeles-i kormányzati szerv, aki Paulettehez irányította az embereket a szcientológiával kapcsolatban, mert ők nem tudtak semmit tenni az ügyükben.

Ma már nem kell részletezni a félelmetes sztorikat, amiket Paulette-nek meséltek ezek az emberek a szcientológiáról akkoriban, mivel ma, 40 évvel később mind meglehetősen ismert, ezen felül láthatod ezeket feldolgozva a „Going Clear” című új HBO dokumentumfilmben is, emellett tele van velük az internet is manapság. Ezer és ezer volt szcientológus írja le ezeket a történeteket a világ minden pontján. Nap mint nap, újabb történetek jelennek meg, melyek szinte mind ugyanazokat a hátborzongató eseményeket mesélik el.

Paulette történetének megrendítő része viszont ennél a pontnál kezdődik csak el.

A könyv megjelenése után a szcientológia a legelvetemültebb dolgokkal próbálta Paulette Coopert megállítani és elhallgattatni. És valószínűleg itt világossá válik számodra is majd, hogy ennél messzebbre már csak talán az olyan szekták mennek emberek és kritikusok ellen, mint manapság az Iszlám Állam. A szcientológia már 1970-ben a mélyen piszkos trükköket és tetteket követett el azokkal szemben, akik nem értettek egyet velük, csak hogy ne szivároghasson ki negatív információ a szcientológiáról.

A szcientológia a következő dolgokkal próbálta Paulettet elhallgattatni ezekben az években:

Elsőként a szexuális életével kapcsolatban a szcientológia hazugságokat kezdett terjeszteni, hátha ez Paulettet meghátrálásra készteti. A szcientológusok Paulette 300 szomszédjának küldtek levelet, amiben azt állították Paulette-ről, hogy egy mellékállású prostituált. De sajnos ez, a szcientológia egyház által mai napig használt, számukra megfelelő gyakorlat, nem jött be Paulette esetében.

Ezután bírósági perekkel fenyegették meg és el is indították ezeket ellene. Összesen 19 bírósági pert indított a szcientológia Paulette Cooper ellen a következő években. El tudod képzelni azt a korrekt, „fair” működést (a szcientológia és Hubbard úgy nevezi ezt, hogy „Fair”), mikor egy rakás pénzzel rendelkező szervezet egy fiatal lányt iszonyú drága bírósági perekbe visz bele, hogy kikészítse. Hubbard irányelvei és a szcientológia határozottan azt nevezi „fairnek” a szektán belül, ha védtelen, kritikus magánszemélyt támadhat meg, zaklathat vagy perelhet be a mögötte álló óriási mennyiségű, egyháztagok által befizetett pénzből. Hubbardnak valószínűleg volt egy erőteljes félreértése a „Fair” szóval kapcsolatban. A szcientológia nem meri beperelni az HBO-t például, vagy a TIME Warner-t ma már, mivel tudja, hogy ezek ellen a szervezetek ellen elég komoly eséllyel veszítene. Viszont a szcientológia mindig szívesen támadja meg a "kisebbet", védtelen embereket, gondolkozás nélkül. (a szcientológia 25 éve indított pert utoljára komolyabb szervezet ellen és azt is elvesztette. A TIME magazin ellen. Azóta behúzza fülét farkát, ha egy komolyabb céggel kerül szembe és elég szerencsétlenül megfogalmazott, abszolút nem evilági nyilatkozatokat ad ki, amin általában mindenki csak röhög a világon. Persze, nem szabad lebecsülni a szcientológiát a harcban és hamarosan világos lesz, hogy mire gondolok.)

Mivel Paulette nem állt le még a nagyon nehéz bírósági perek ellenére sem, a szcientológia egy ennél sokkal aljasabb dolgot eszelt ki ellene. (Ha szcientológus vagy és olvasod ezt és közben azt hiszed, hogy Hubbardnak ehhez semmi köze nem volt, csak megemlítem, hogy maga Hubbard jelölte ki Paulette Coopert olyan ellenségként, akit el lehet pusztítani és ő maga vette rá a szcientológia Guardians’ Office különítményét, hogy tegyenek meg bármit Paulette Cooper ellen.)

A robbantási merénylettel fenyegető levél érkezése

1972 decemberében két levél érkezett a szcientológia egyház New-York-i irodájához, amelyek bombamerénylettel fenyegették meg a szcientológia egyházat. A levelek nagyon gyengeelméjű stílusban íródtak, mintha egy írásképtelen, vagy egy teljesen őrült ember fogalmazta volna őket. A szcientológia azonnal az FBI-t hívta, hogy elmondják, milyen szörnyű fenyegető levelek érkeztek a szcientológia irodájához. Az szcientológia szóvivője azt mondta az FBI-nak, hogy valószínűleg Paulette Cooper küldte ezeket a leveleket nekik. Az FBI elkezdett nyomozni a fiatal hölgy után. Egy Bruce Brotman nevű FBI ügynök kereste fel Paulette-et és elmondta neki, hogy a szcientológia szervezet szóvivője azt állítja, hogy a bombamerénylettel fenyegetőző levelet Paulette küldte nekik, ezért ő az egyik gyanúsított. A fiatal lány ezt nem vette túl komolyan, míg nem a szövetségi ügyészségi nyomozati szakaszban találta magát, fő gyanúsítottként. Paulette ekkor előzetes letartóztatásba került és egy 15 éves börtönbüntetéssel és egy 15,000 dolláros pénzbírsággal nézett szembe, ha bebizonyítják, hogy ő küldte a merénylettel fenyegetőző leveleket.

Mikor a nyomozati szakaszban megmutatták neki a két fenyegető levelet, Paulette elmondta, hogy soha életében nem látta ezeket. Az ügyész, John D. Gordon III, ekkor feltette a következő meglepő és végzetes kérdést, - „Miss Cooper, ha soha nem látta ezeket a leveleket, akkor hogy kerültek rá az ön ujjlenyomatai a papírra”?

Paullette-el hirtelen körbefordult a szoba, amikor ezt a kérdést feltette neki az ügyész. Rövid szünet után úgy próbálta elmagyarázni a válaszát, hogy valószínűleg elloptak tőle üres papírokat az írógépéből, amiket előtte megfoghatott, és ezekre az ellopott üres papírokra gépelte rá valaki a fenyegető szöveget.

A nyomozó ügyészt nem nagyon győzte meg a fiatal hölgy efféle magyarázata.

1973. május 9-én Paulette-et 3 rendbeli bűncselekménnyel vádolta meg New York-i ügyészség és letartóztatták. Miután óvadék ellenében szabadon engedték, csak bírósági engedéllyel hagyhatta el az államot.

Az ezt követő hónapokban Paulette szörnyű állapotba került. Folyamatosan zaklatott volt, aggódott, mivel tudta, hogy karrierjének vége, ha börtönbe kerül. Teljes pánikban töltötte napjait. A jogi ügyek miatt kifizetetlen számlái hegyekben kezdtek torlódni. Nem tudott enni és aludni. 4 doboz cigit szívott el naponta és a Váliumot úgy dobálta magába, mintha M&Ms csoki golyók lettek volna, és elég sok Vodkát is megivott eközben. Nagyon félt attól, hogy megindul a bírósági tárgyalás ellene és biztos volt abban, hogy akkor ez bulvár címlapokra kerül azon nyomban és ez teljesen kivégezné őt minden kiadónál, ahol egyébként ő sikeres volt előtte korábbi könyveivel.

Barátja, Bob Straus ügyvéd, akivel évekig járt együtt és már összeházasodni készültek, otthagyta Paulette-et. A többi barátja pedig már fel sem akarta hívni őt telefonon, mivel Paulette annyira megszállott volt ezzel a témával kapcsolatban, hogy már másról sem beszélt velük.

Paulette hazugság vizsgálós tesztet kért önmagával szemben, hogy így is megpróbálja bizonyítani, hogy semmi köze nem volt a levelekhez. A hazugságvizsgálati teszt nem tudott értékelhető eredményt adni, ami érthető volt a fiatal lány lelki állapotában. Félt attól is, hogy milyen megalázottságot okoz ez a szüleinek, ha megtudják, hogy bíróságon vádolják meg őt ezekkel a bűncselekményekkel. A szülei 6 éves kora óta örökbefogadottként nevelték őt és mindig büszkék voltak rá azelőtt.

Úgy tűnt, hogy Hubbard és a szcientológia elérte célját az "aranyos hölggyel" kapcsolatban. Hiszen Hubbard valódi célja az volt - ahogy a Hubbard rejtetten-ellenséges, elképesztő trükkjeit jól ismerők tudják ezt, - hogy Paulette végül öngyilkos legyen. A szcientológia „ügynököknek” csak az volt a feladatuk, hogy Hubbard efféle szándékait valahogy kivitelezzék és elérjék végül.

1973. július 26-án, Paulette 30. születésnapján eldöntötte, hogy véget vet az egésznek és öngyilkos lesz. Szerencsére egy New York-i szerkesztő barátja hívta őt és órákon át beszélt vele telefonon, mire lebeszélte arról, hogy folytassa az egész doboz válium beszedését azon az estén.

A történet nem ért itt véget és Hubbard nem ihatott meg egy whiskey-t hogy megünnepelje Paulette Cooper halálát, amihez persze neki semmi köze nem lett volna, mint a szcientológusoknak semmihez, ami rossz és gonosz.

A következő hetekben egy vörös hajú, kedves, mosolygós, megnyerő stílusú, viszonylag új barát, Jerry Levin, költözött be Paulettehez, aki a lányt depressziós napjaiban segítette, legalábbis úgy tűnt. Jerry-vel megosztották a lakás költségeit is. Elintézte Paulette napi ügyeit, postáit és sétáltatta Tiky-t, az aranyos hölgy kutyáját. Egyik este Jerry felhívta Paulette-et az épület 33. emeletére, ahol egy úszómedence volt, de abban az időpontban senki nem volt fenn. Jerry kiállt az emelet szélére és próbálta Paulette-et is odacsalogatni mondván, hogy – „ha ilyen bátor vagy, hogy kikezdesz ezekkel a gazemberekkel, akkor ezt is meg mered csinálni” . Szerencsére a korábban kalandvágyó lány nem volt annyira merész akkoriban, hogy kiálljon az emelet szélére. Jerry röviddel ezután eltűnt és nem tért vissza Paulette-hez. Otthagyta az akkorra már eléggé visszahúzódó lányt, hogy egyedül nézzen szembe a közelgő bírósági tárgyalással (később világossá vált Paulette számára, egy FBI által később megtalált naplóból, hogy Jerry valószínűleg a szcientológia beépített embere volt szintén, akit azért küldött a szervezet Paulette mellé barátnak, hogy segítse valahogy az „öngyilkosságát”. További részletek is olvashatóak erről a részről a könyvben. )

Paulette tudta, hogy nincs olyan ügyész, aki feladna egy ekkora nyilvánosságra számító ügyet, ezért utolsó bizonyítási próbálkozásaképpen, „igazság-szérum tesztet” akart valahogy elvégeztetni egy orvossal, amiről úgy gondolta, hogy valamilyen szinten bizonyítani tudná az ártatlanságát. Ezért keresett egy olyan orvost, aki ezt megcsinálná rajta. Ezalatt az idő alatt 38 kilóra fogyott le és az egészsége is kezdett nagyon meggyengülni. A legtöbb orvos visszautasította kérelmét, mivel azt mondták neki, hogy belehalhat az eljárás alatti narkózisba. De Paulette-et ez már nem nagyon érdekelte, mivel inkább meghalt volna, mint a szégyen, ami a bírósági tárgyalások következtében rá és családjára várt volna.

Dr. David Coddon neurológus végül az egyik kórházban elvállalta az eljárást és a szérum alatti több órás kikérdezés után annyira meg volt győződve Paulette ártatlanságáról, hogy azt mondta, hogy ha a bíróság tovább folytatja az eljárást Paullette-el szemben, akkor ő odakötözi magát a bírósági épület lépcsőjéhez.

1973 Halloween napján a kormány előbb elhalasztotta, aztán végérvényesen törölte az ügyet az államügyész önkéntes döntése alapján. Paulette ezután a következő évét terápiás kezelés alatt töltötte és így depressziója alábbhagyott kissé. De az ügy nagyon mély nyomot hagyott az életében, mivel a botrány lehetősége még ezután is ott lebegett a feje felett, amit a média bármikor felkaphatott volna vele és a bombafenyegetéssel kapcsolatban.

A fiatal lány ezután 4 hosszú éven át elkeseredetten és megtörten folytatta napjait, mivel úgy érezte, hogy ő mindent jó szándékkal tett és az egész rémálommá változott. Eközben még mindig segítséget nyújtott olyan szcientológia áldozatoknak, akik a világ minden pontjáról keresték őt és valójában semmit sem tudtak arról, hogy ő min ment keresztül közben. Olyan embereket is segített, akik beperelték az egyházat, vagy akiket az egyház beperelt. Emiatt a szcientológia ismét beperelte és tovább zaklatta Paulette-et. Követték és nyomoztak utána. Mikor a szcientológusok által felbérelt magánnyomozók megtudták pl., hogy a lány elmegy egy pszichiáterhez terápiára, betörtek a pszichiáter irodájába, hogy megszerezzék a mappát, ami a kezelés alatt készült róla. Ezekből az anyagokból a szcientológusok kisebb idézeteket készítettek és elküldözgették azokat Paulette szüleinek és barátainak. (Ne gondold, hogy ez csak vicc...A szcientológusok között nagyon alattomos embereket találhatsz, akik még büszkék is ezekre a tettekre.)

És ekkor eljött 1977 júliusa. A híres FBI rajtaütés a szcientológia épületeiben, amely az FBI történelmének egyik legnagyobb rajtaütése volt addig. Paulette sokkolva olvasta a Washington Post és a The Boston Globe vezércikkét, ami azt írta, hogy az FBI dokumentumokat foglalt le a szcientológia épületeiben, amelyek azt támasztják alá, hogy a szcientológia csőbe húzott, hamisan megvádolt egy újságírót, aki kritikus volt velük szemben.

Az FBI három szcientológia irodán ütött rajta, ahol lefoglaltak belső ügyviteli iratokat és olyan dokumentumokat, melyek a szcientológia "mocskos" trükkjeit részletezte. Köztük azokat a papírokat, melyek pontosan és részletesen leírták, hogy hogyan szerezték meg azokat az üres papírokat, amelyeken Paulette ujjlenyomatai voltak és hogyan készítették el a bombafenyegetéses leveleket, melyeket maguk a szcientológusok postáztak saját maguknak, hogy ezáltal Paulette Coopert bűncselekménnyel vádoltassák meg, az FBI-t is belevonva, és a lányt börtönbe küldjék. (Ezt az akciójukat a szcientológus Guardian’s office „Operation Dynamite-nak” (Dinamit Műveletnek) nevezte a saját belső papírjaikon.)

Mivel a szcientológia "Operation Dynamite" művelete Paulette Cooper ellen megbukott a szcientológia szempontjából, gondolod, hogy a szcientológia leállt? Nem álltak le. Később Paulette az FBI-nál lévő dokumentumokat átolvasva megtalálta azokat a lefoglalt papírokat, amelyek leírták, hogy miután az első szcientológia „csőbehúzó akció” megbukott, 1976-ban kiterveltek egy újat az "aranyos hölgy" ellen, amelyet „Operation Freakout-nak” (A Kiborító Műveletnek) nevezett el a szcientológia „belső elhárítási ügyosztálya” (mai nevén OSA). Az 1976-os akciójukkal a szcientológusok már csak azt akarták elérni, hogy Paulette pszichiátria kezelés és őrizet alatt végezze. Ez sem sikerült végül, az FBI rajtaütése miatt, ami eléggé szétrombolta ezt az „egyáltalán nem gonosz és antiszociális” szcientológia ügyosztályt akkoriban.

Az FBI egyébként csak véletlenül találta meg a Paulette-el kapcsolatos dokumentumokat, mivel az FBI rajtaütése a szcientológia egyéb olyan akkori tevékenységei miatt történt, amelyben végül 11 szcientológus került börtönbe. Ez az Egyesült Államok történelmének addigi legnagyobb országon belül végrehajtott kémtevékenységének leleplezése volt, amit az FBI felgöngyölített. A kémtevékenység folyamán a szcientológusok betörtek az amerikai adóhatóság és az Igazságügyi Minisztérium irodáiba és más szövetségi épületekbe, ahonnan dokumentumokat loptak ki, tüntettek el csak azért, hogy a szcientológiával kapcsolatos bármely, az állam nyilvántartásában lévő negatív információt eltakarítsanak. Ezt az akciót a szcientológia belsőleg „Operation Snow White-nak” (Hófehérke Műveletnek) nevezte. A kémtevékenység következményeként még maga Hubbard felesége is börtönbe került. L. Ron Hubbard, aki az egész akció mögött állt alapvetően, természetesen megúszta ezt az ügyet is.

További érdekes részleteket Paulette Cooper-ről és a szcientológia valódi arcáról megtudhatsz a most 2 hete megjelent könyvből (angolul itt) és az egy hónapja kijött ’Going Clear’ új HBO dokumentumfilmből.

Úgy gondolom, hogy ez a történet kezd kicsivel tisztább képet adni arról, hogy mit is jelent a „világ megmentése” és a „Clear bolygó” a szcientológia számára és milyen emberek, milyen gondolkodással, tevékenységgel dolgoznak a szcientológiában.

Remélem, hogy Tony Ortega – Unbreakable Miss Lovely című új könyve valamikor magyar kiadásban is megjelenik.

És végül egy rövid videó interjú részlet Paulette Cooper-rel és Tony Ortegaval, amelyben a hölgy az akkori időkre emlékszik vissza röviden.

A teljes interjú itt nézhető meg. (csak angolul)

Paulette Cooper soha nem tört meg. Mai napig aktív a szcientológia elleni harcban, ennek megkoronázása a most megjelent könyv az életéről. Paulette 1970-ben megjelent "A szcientológia botránya" című könyvét több mint fél millió példányban adták már el a világon. Az Amerikai Írók és Újságírók Társasága a legmagasabb szintű díját adományozta neki 1992-ben. Ezen kívül 5 másik rangos írói díjat is elnyert nem szektákkal foglalkozó könyveiért.